Egyéni és párkapcsolati tanácsadás során is egyre többször kerül elő az alábbi kifejezés: people-pleaser. Változatos kapcsolati mintákban jelenik meg: gyakran a partnerüket nevezik így a kliensek, de szülőkről és testvérekről is esett már szó ennek kapcsán. 

De mit is jelent ez a kifejezés és miért okoz problémát a people-pleasing jelenség?

 Hányszor hallottuk már ezt a kérdést… de vajon mikor tudunk rá válaszolni?

Gyakran óvodás kortól elkezdik ezt kérdezgetni a gyerekektől, vagy „ó, ez a gyerek biztos ez vagy az lesz” felkiáltással kerül szóba a téma. Nemrég egy csoportban olvastam egy játékos kérdést, miszerint „mi lennél ma, ha a gyermekkori álmodat valósítottad volna meg”? Sok válasz érkezett, és érdeklődéssel olvasgattam a különböző életutakat. Jellemzően humán területen dolgozók (pedagógus, óvónő) írták, hogy gyerekként is erre a szakmára készültek, míg jópáran teljesen más területen dolgoznak. A válaszok nyilván nem tekinthetőek reprezentatívnak, és a kommentelők életkora sem volt követhető, de elgondolkoztatott, hogy vajon mi is határozza meg a szakmai életutunkat?

Ha nem, akkor az itt bemutatásra kerülő, Perczel-Forintos és Tringer által, 1994-ben megfogalmazott lista segíthet ebben. Mit is jelent ez a szó, hogy asszertivitás?

Az asszertivitás (asszertív kommunikáció) olyan tanulható kommunikációs készség, viselkedési vagy gondolkodási mintázat, amelynek során a kommunikáló személy saját személyes jogait gyakorolja úgy, hogy közben figyelembe veszi mások hasonló jogait. Az érzelmileg nehéz szituációkban is magabiztosan, a saját érzéseit, igényeit, szükségleteit tudatosítva, ezeket őszintén felvállalva tud megnyilvánulni. A tiszta önkifejezés segítségével képes arra, hogy meghallgassa, felfedezze és megértse a másik fél érzéseit, igényeit, szükségleteit is. Célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be, de nem is próbál dominálni a másik felett.